2010. május 6., csütörtök
2010. január 3., vasárnap
Jánky Emese-válogatás színesben
Merengő
A hozományból a díszpárnák, ágytakarók, lepedők, abroszok, törülközők, a lakás feldíszítésére szolgáló kendők, cserépedények, kancsók, tálak, tükrök és a ruhanemű tartására szolgáló ládák, bútorok díszesebbje a tisztaszobában leengedett redőnyök félhomályában várják, hogy a betérő vendég előtt megmutatkozhassanak. „A kelengye adása a kiházasításnál általában kötelező volt, ezért nagy anyagi terhet jelentett a lányos háznál. Többfelé mondták is, hogy „ahány lánya volt, annyiszor égett le a háza”
A Széki Sipos Zsuzsi konyháján csöröge készül. Patyolat kötény és serénység. Egy élet alatt begyakorolt mozdulatok. Vendégszeretet.
Jánky Emese-válogatás fekete-fehérben
Portré
Ha papírra írnék, a szemetes kosár már félig telve volna az elkezdett de végig nem írt bekezdésektől. "Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul az én lelkem." Kallós Zoltánt tisztelem mintha apám volna. Ha könyveit forgatom, lemezeit hallgatom megkondul bennem a vészharang. Ébredj ember, és cselekedj. Semmi egyéb nem fontos.
Állapot
Fikció: A jány fejét alighogy bekötötték, hasa már gömbölyödik. Talán túl korán is. Mit szól majd a falu népe? Hogy megesett, hogy nem is a Pista, hogy tán a láz hozta előbb?
Lányka macskával
Kidei gyerek, az udvaron kutya, kecske, szamár, az istállóban tehén. Minden olyan nagy hozzá. Csak a macska, a macska kisebb. És megadóbb is.
Ha papírra írnék, a szemetes kosár már félig telve volna az elkezdett de végig nem írt bekezdésektől. "Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul az én lelkem." Kallós Zoltánt tisztelem mintha apám volna. Ha könyveit forgatom, lemezeit hallgatom megkondul bennem a vészharang. Ébredj ember, és cselekedj. Semmi egyéb nem fontos.
Állapot
Fikció: A jány fejét alighogy bekötötték, hasa már gömbölyödik. Talán túl korán is. Mit szól majd a falu népe? Hogy megesett, hogy nem is a Pista, hogy tán a láz hozta előbb?
Lányka macskával
Kidei gyerek, az udvaron kutya, kecske, szamár, az istállóban tehén. Minden olyan nagy hozzá. Csak a macska, a macska kisebb. És megadóbb is.
A gyerekek a szünidőben zárva tartó iskola udvarában álló roskadozó szilvafát szüretelték amikor megjelentem. Egy idegen feltűnése esemény. Beszélgetni, mondani valamit, pózolni ebben a korban természetes. A gyerek lét maga a szabadság.
A kép, Kalotaszentkirályon, útban a Mezőség felé készült, néhány lépésre attól a fától ahonnan 1914. június 6-án Ady -a Kiszely család udvarán lévő hárs alatt ülve,- szemlélte a templomból hazatérő falusiakat. Ez a látvány ihlette A Kalota partján című versét. A képnek vajmi kevés köze van ahhoz a fenséges vonuláshoz ami Adyt egykor megihlette, nekem mégis ajándék volt ez a Kalota-patakban tovatűnő sziluett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)