Jánky Emese-válogatás fekete-fehérben

Portré

Ha papírra írnék, a szemetes kosár már félig telve volna az elkezdett de végig nem írt bekezdésektől. "Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul az én lelkem." Kallós Zoltánt tisztelem mintha apám volna. Ha könyveit forgatom, lemezeit hallgatom megkondul bennem a vészharang. Ébredj ember, és cselekedj. Semmi egyéb nem fontos.

Állapot

Fikció: A jány fejét alighogy bekötötték, hasa már gömbölyödik. Talán túl korán is. Mit szól majd a falu népe? Hogy megesett, hogy nem is a Pista, hogy tán a láz hozta előbb?


Lányka macskával

Kidei gyerek, az udvaron kutya, kecske, szamár, az istállóban tehén. Minden olyan nagy hozzá. Csak a macska, a macska kisebb. És megadóbb is.

Üdvözlés

A gyerekek a szünidőben zárva tartó iskola udvarában álló roskadozó szilvafát szüretelték amikor megjelentem. Egy idegen feltűnése esemény. Beszélgetni, mondani valamit, pózolni ebben a korban természetes. A gyerek lét maga a szabadság.

Szekeres

A kép, Kalotaszentkirályon, útban a Mezőség felé készült, néhány lépésre attól a fától ahonnan 1914. június 6-án Ady -a Kiszely család udvarán lévő hárs alatt ülve,- szemlélte a templomból hazatérő falusiakat. Ez a látvány ihlette A Kalota partján című versét. A képnek vajmi kevés köze van ahhoz a fenséges vonuláshoz ami Adyt egykor megihlette, nekem mégis ajándék volt ez a Kalota-patakban tovatűnő sziluett.